Hány évesen kezdtem olvasni?

Szigorú értelemben véve még csak nagy csoportos óvódás voltam, de már tudtam olvasni. 

Mi volt az első olvasmányom?

Az óvodában könyvvásár volt és mint, általában minden kislány nagyon szerettem Barbie-t. Ott láttam meg egy 4 részből álló rövid kis sorozatot. Persze ezek nem igazán nevezhetőek könyvnek, hiszen több volt benne a kép, mint a szöveg és csupán 20 oldalból állt, mégis ezekre gondolok az első önálló olvasmányomként. Máig nagy becsben őrzöm őket a könyvespolcomon. Vagy százszor olvastam őket újra, sőt a húgomnak is gyakran felolvastam mivel ő még nem tudott olvasni. A kedvencünk a Barbie hercegnőt játszik című történet volt, így ebből ő is kikönyörgött egy példánnyal mondván majd én elolvasom neki.

Persze miután iskolás lettem elkezdődött a kötelező olvasmányok végeláthatatlan sora. 
Bevallom őszintén ezek többségét kínkeservesen olvastam csak el. Kisiskolás koromban gyakran használtam a „Nagymama-féle hangos könyv” opciót. Bár az első osztályban kötelező A két Lotti című könyvből még az olvasónaplót is örömmel írtam, hasonlóan a Tüskevárhoz. A többi kötelező olvasmányt mondhatni végigszenvedtem. Viszont nagy örömmel olvastam a magam és húgom szórakozására a Hercegnős és Barbies újságokat, amikből egy nagyobb bőröndnyi lapul máig a szobámban.

Az első igazi könyvemet - a Laura titkos társaságát - Karácsonyra kaptam a nagyszüleimtől. Többször is elolvastam a könyvet annyira tetszett. Szintén becses helyet foglal el a polcomon. Ezután az akkoriban igen népszerű WITCH című könyvsorozatot kezdtem olvasni. Minden létező alkalmat megragadtam, hogy beszerezzem egy-egy újabb darabját. Karácsony, szülinap, húsvét… mindig akadt legalább egy könyv az ajándékaim között. Imádtam ezt a sorozatot, ahogy a belőle készült rajzfilm adaptációt is, még ha sokban különböztek is.

Mikor szerettem meg igazán az olvasást?

Felső tagozatban majd a gimiben ismét kötelező könyvek hada várt. A történelem pedig ismételte önmagát… ezek közül se nyerte el igazán sok a tetszésemet. Bár a színdarabnak szánt műveket szívesen olvastam (Bánk bán, Antigoné, Tartuffe, Rómeó és Júlia, Isteni színjáték). Sajnos egyéni olvasmányokra nem sok időm maradt.

Ekkortájt történt, hogy a gimiben mozi maratont tartottak. Az elsők között vetítették a Twilight című filmet. Hetedikes lévén nem maradhattunk sokáig, de ezt a filmet mindenképp meg akartuk nézni a barátnőimmel. Feliratos volt és rossz minőségű, de minket ez nem nagyon hatott meg. Teljesen belebolondultunk a sztoriba. Egy hét sem telt el, de már a könyvet olvastam. Egy nap, ennyi kellett és ki is végeztem. Aztán a következő részt majd az azutánit. Nem tagadom, ekkor szerettem meg igazán olvasni. Igen, tudom. A legtöbben manapság már tagadják, hogy olvasták és élvezték is, de én nem szégyenlem. Ez a könyv indította el az olvasás iránti szenvedélyemet, ezért inkább hálás vagyok Stephenie Meyernek. Főleg mivel egy későbbi könyve pedig mai napig az egyik nagy kedvencem (A burok).

Nos, ezután pedig már visszavonhatatlanul elindultam a könyvmollyá válás útján és azóta sem tértem le róla! Viszont rengeteget bővült a látóköröm olvasás terén. Az irodalmi klasszikusoktól a thrillerig mindenféle témában szívesen olvasok.

Remélem tetszett!