Nem tehetek róla, de én odáig meg vissza vagyok az őszi időszakért. És nem csak azért mert novemberi vagyok. A természet egyszerűen lélegzetelállító. Nincs is szebb mint a színes faleveleken játszó napsugarakat figyelve üldögélni egy padon egy parkban. Igaz, hogy már javában megy a suli, de ilyenkor talán szívesebben olvasok mint nyáron. Egyszerűen van egy sajátos utánozhatatlan hangulata, amikor a meleg takaróba bugyolálva, éppen csak olvasáshoz elég fényt hagyva, forró teát vagy kávét kortyolgatva, egy éjszaka alatt befejezem a kiszemelt könyvet, miközben az sem zavar, hogy másnap az egyetemen kómás állapotban még félig a könyv alkotta álomvilágban érzem magam.