Elsa nem érez hideget, szomjúságot, éhséget. Egy hegymászó baleset után kómába zuhanva, hónapok óta érzéketlenül fekszik egy kórházi ágyon. Illetve nem teljesen érzéketlenül.

Hall.

Csak ezt senki sem tudja.

Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos balesete miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér...

Oldalszám: 208

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Eredeti cím: Je suis la

Fordító: Burján Monika

Országos megjelenés: 2015.11.24

A történet első hallásra igen csak hajaz egy filmre, amit egyébként imádok (Ha igaz volna), éppen ezért keltette fel a figyelmemet a könyv. Ugyanakkor féltem, attól hogy még mi újat mutathat az írónő ebben a témában. Az oldalszámot látva szintén megijedtem, mert az a tapasztalatom, hogy a túl rövid könyvek kevésbé kidolgozottabbak, éppen ezért hiányérzetem van miután körülbelül egy este alatt végzek velük. Bár az is igaz, hogy pont a rövidsége miatt akadt a kezembe két ZH között.

Összességében azonban azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem éreztem sablonosnak a sztorit. Nagyon tetszett, hogy végre kaptam egy olyan hősnőt aki a kilátástalan helyzetének ellenére sem folyton csak nyafog és egy olyan pasit aki kicsit sem tökéletes mégis el tudta csavarni a fejem. Aggódtam azért is, hogy ha csak Elsa szemszögéből látok mindent, nem lesznek e túl korlátozottak az események, és nem lesz e túlságosan a szerelmi részre koncentrálva. Szerencsére ezt az írónő azzal küszöbölte ki, hogy Thibault bőrébe is legalább annyiszor belebújhatunk, és az ő történetét is megismerhetjük.

Ez a könyv úgy volt, jó ahogy volt minden hókusz-pókusz nélkül. Semmit sem változtatnék rajta, ami nálam igazán nagy szó hiszen mindig akadnak olyan részek az általam olvasott könyvekben amiket szívesen átírnék. 

Bátran ajánlom mindenkinek aki szeretne egy kicsit kiszakadni a vámpírok-vérfarkasok-boszorkányok-varázslók világából, de mégis egy olyan sztorit olvasni ami egyáltalán nem hétköznapi!

Értékelés:

Történet: 10/7

Szereplők: 10/9

"Fázom. Éhes vagyok. Félek.

Legalább is azt hiszem."

A történetbe Elsa szemszögéből csöppenünk bele. Megtudjuk mi történt vele és, hogy mennyire súlyos az állapota. Éppen a húga van nála látogatóban akiről kiderül, hogy elég zűrös a szerelmi élete. Gyakran váltja a pasikat, Elsa szerint 25 éves léte ellenére úgy viselkedik mint egy kamaszlány. Ezután ismerjük meg Thibaultot, aki az anyját kíséri be a kórházba az öccséhez. Az öccse ittasan vezetett és két kislányt gázolt halálra. Ezt Thibault nem tudja megbocsátani neki. Ő soha nem megy be testvéréhez, inkább kint megvárja az anyukájukat. Egy ilyen alkalommal téved be az 52-es számú szobába. Úgy gondolja ott majd kihúzza a látogatás végéig. Ekkor látja meg először Elsát. Miután elolvasta  a kórlapját azt kívánja bár az öccse lenne kómában a borzalmas tettéért és nem ez a vétlen lány aki egyszerűen csak hegyet mászott.  Megtudjuk, hogy aznap van Elsa szülinapja (november 27.). Ekkor Thibault olyat tesz amitől egyből belopta magát a szívembe:

"-Szépségem, ma harminc éves lettél - dünnyögöm és felírom az új számot a kórlapra..."

Kedves gesztus ez egy ismeretlentől, majd elbóbiskol a széken. Váratlan látogatók ébresztik álmából. Elsa barátai: Rebecca, Alex és Steve. Kérdőre vonják mire Thibault előszőr azt hazudja, hogy Elsa egyik barátja, de végül elismeri, hogy csak egy idegen. Steve a kelleténél hevesebben reagál, amiből számomra azonnal világossá vált, hogy egykor szerelmes volt Elsába, azonban viszonzatlanul és most már csak a védelmező báty szerepét játsza. Ez nem sokkal később az ő szájából is megerősítést nyer. Végül lecsitulnak a kedélyek és Rebecca maradásra bírja Thibaultot is. Együtt ünnepelnek a körtés tortával, majd átadják az ajándékot is. Ez az egyik legviccesebb rész, hihetetlenül szellemes:

"-Tessék az ajándékod!...Egy gyűrű. Mindig azt mondtad, úgyse mész soha férjhez, és hogy azért nem hordasz gyűrűt, mert idétlennek tartod. Na mi erre vettünk neked egyet. Talán ez majd arra ösztökél, hogy gyorsan visszagyere, hogy jól seggbe rugdoshass minket."

Thibault egész jól összebarátkozik Elsa barátaival -akik egyébként szerintem szuperek egytől egyig, igazi barátok jóban rosszban - és arra is engedélyt kap, hogy visszajöhessen Elsához. Miután Thibault eljön, a legjobb barátját hívja Julient. Ekkor olyannak vagyunk tanúi amit nem sűrűn látni vagy olvasni: egy érzelgős pasibeszélgetés, aminek a végén még a mécses is eltörik. Hozzáteszem én imádtam. Thibault pedig végül barátjánál és feleségénél, Gaellenél tölti az éjszakát eközben pedig megismerjük az édes kis Clarat, Thibault keresztlányát is.

Másnap Elsát a szülei is meglátogatják (Anna és Henry). A szülők beszélgetéséből már kiderül, hogy felmerült a gépek lekapcsolásának lehetősége, azonban az apa ellene van. Utánuk megjelenik Thibault is Elsa nagy örömére és lássuk be önkényesen berendezkedik. Mielőtt haza indulna újabb váratlan dolgot tett:

"-De...milyen száraz az ajkad!...Olyan, mint az újságpapír! Pff, te jó ég, hát nem ezért fizetik az ápolónőket?...

-Az öcsémnek olyanok az ajkai, mint egy agyonbotoxozott amerikai színésznőé, rólad meg megfeledkeztek?!...Bárkinek kedve támadhat megcsókolni a szádat!...

-Tessék, kész is...Még soha senkinek nem balzsamoztam be az ajkait...Ahhoz képest egész tűrhető. És az sem változtat semmit, ha netán nem értenél egyet."

 Ezután egy anya-fia beszélgetés következik, majd miután Thibault hazaér váratlanul beállít az ex barátnő, Cindy, akivel azért szakított, mert megcsalta. Ebből aztán egy egészen kínos szituáció kerekedik ki aminek a végén a csaj szépen ki lesz kosarazva (hála az égnek!).

Eközben a kórházban Elsánál jár a Főorvos és rezidensek. Kimondják amit már sejthettünk: le szándékozzák kapcsolni Elsát a gépekről. Ekkor kellemes meglepetésként ért az egyik rezidens orvos, Loris bátorsága, aki szembe szállva felettesével megkérdőjelezi annak döntését és kiáll saját véleménye mellett, miszerint még van remény Elsa számára. Persze ez a Főorvosnak nem nagyon tetszik így aztán Loris jócskán megfizet a merészségéért a későbbiekben. Számomra Loris karaktere nagyon szimpatikus volt, ha minden orvos ilyen lelkiismeretes lenne az nagyban emelhetné a betegellátás színvonalát mivel ő tényleg szívén viseli a páciensei sorsát.

Thibault újabb látogatása alkalmával még közelebb kerül Elsához. Elsa pedig annyira szeretné látni őt, hogy próbálkozni kezd a feje elfordításával és a szemei kinyitásával. Sajnos nem jár sikerrel de legalább már igyekszik. Kis vártatva újabb látogató érkezik, Loris, a rezidens személyében, aki Thibaultot Elsával látva úgy hiszi, hogy a baleset előtt egy pár voltak. Thibault ugyan cáfolja ezt, Loris nem hisz neki. A következő telefon beszélgetés ami Loris és barátnője között zajlik, csak még inkább megszeretteti velem a fiatal rezidenst. 

Ismét a két jó barát közötti meghitt beszélgetés tanúi vagyunk. Egyszerűen imádom őket együtt. Julien még ajándékot is hoz Thibaultnak egy A kómáról tudatlanoknak című könyvet valamint megkéri barátját, hogy vigyázzon Clarára, amíg ők pihennek kicsit a hegyekben a hétvégén. Thibault eleinte óckodik, de aztán belegyezik (hihetetlen ez a pasi!). Elsa is terítékre kerül, Julien pedig egyértelműen kimondja amit az olvasó már régóta sejt:

"-Jó úton haladsz, hogy beleszerelmesedj egy lányba, akiről szinte semmit sem tudsz. És ha még csak ez lenne az egyetlen gond. ... De te egy olyan lányba kezdesz beleszeretni akinél erősen fennáll a veszély, hogy sosem fog felébredni."

Újra a kórházban vagyunk Elsánál, aki alaposan a frászt hozza a takarítónőre (Maria), aki azonnal Lorishoz fut a hírrel, hogy hangokat hallott Elsa felől. Persze semmi nem támasztja ezt alá a rezidens előtt. Bár ő is szeretné ha igaz volna, végül annyiban hagyja  a dolgot és a takarítónő képzeletének tudja be az esetet.

Nem sokkal később Elsa szülei ismét feltűnnek, miközben a Főorvos arra próbálja rábírni őket, hogy egyezzenek bele a gépek lekapcsolásába, azonban szerencsére az apa még mindig erősen ellenzi és így Elsa nyer még egy kis időt.

A következőkben Thibault végre kettesben marad Clarával miután Julienék elutaztak és többé kevésbé sikeresen megbirkózik feladataival, kivéve a babakocsit:

"-Julien, elátkozlak! Au!"

Miután Thibault győzedelmeskedett a jármű felett, a kórházba indulnak Elsához, ahol azonban váratlanul belebotlanak a folyosón Thibault anyjába és barátnőjébe (Amélie), valamint Sylvainbe. A fivérek azonnal egymásnak feszülnek. A találkozó nem tart sokáig, Thibault Elsához menekül. 

"Szivárvány és hópehely - nem igazán tudom, meteorológiailag hogyan létezhetnek együtt, de a szobámban egyszerre vannak jelen."

Elsa nagyon boldog, hogy Thibault magával hozta "a pici emberkét", de aztán helytelen következtetésre jut a baba és Thibault kapcsolatát illetően. Kétségbeesése fizikai formát ölt és a szívbajt hozza Thibaultra. A nagy felfordulás közepette megjelenik Loris, aki jócskán megdorgálja Thibaultot a kihúzott vezetékek és a kisbaba láttán. Ám legalább Elsa megnyugszik, amikor kiderül, hogy Clara nem Thibault gyereke. Miután minden a helyére kerül Elsa, Thibault és Clara igazi kis családként kuporognak Elsa ágyán. Thibault pedig már biztosan tudja:

"Beleszerettem egy kómában lévő lányba."

Elsa fordulóponthoz érkezik: sikerül lokalizálnia egy érintést. Eltűnődik miért csak Thibault hatására történt mindez. Nem sokkal később elcsattan az első csók is.

Legközelebb Elsát húga és barátai látogatják meg. Elsa pedig felfedezi, hogy húga számára Steve nem közömbös és ahogy elképzeli őket együtt, boldog. Nem sokára újra nyílik az ajtó és Thibault toppan be. Sajnos ahogy azt várhattuk arról nem tesznek neki említést, hogy döntöttek Elsa sorsáról.

Sylvian és Thibault között is sor kerül végül egy értelmes beszélgetésre. 

Thibault még a munkájából is elkéretőzik, hogy láthassa Elsát és ettől legalább annyira boldog Elsa is. Thibault pedig végre kimondja, amit mi már réges-rég tudtunk Elsa viszont csak sejthette:

"-Azt akarom, hogy felébredj.

-Szerelmes vagyok beléd, Elsa."

Ekkor olyasmi történik ami Thibaultot is meglepi. A pulzusmérő megrendül és Elsa egész testének tudatába kerül egy pillanatra. Thibault pedig tudja, hogy a lány hallotta amit mondott neki. Thibault rövidesen távozik miután megígéri, hogy másnap ismét eljön.

Újabb Julien-Thibault jelenet (hurrá!) azonban a kezdeti örömteli hír után, miszerint Clarának kistestvére születik, Thibault telefonhívása mindent megváltoztat. A kórházból hívják, hogy közöljék az öccse kiesett az ablakon. Hamar kiderül, hogy valójában öngyilkos lett. Egy felkavaró ajándékot is hagyott bátyjának egy papírrepülő formájában, melyre ezt írta:

"Mindketten elrepültünk, csak nem ugyanazt a leszállópályát választottuk."

 Ezzel utalva arra, hogy az életben mennyire különböztek a döntéseik.

Thibault teljesen elsüllyed a gyászba. Elhagyja magát és minden másról megfeledkezik. Amikor azonban a telefonján lévő üzeneteket hallgatja vissza Rebecca üzenetéből megtudja, hogy négy nap múlva lekapcsolják a gépeket. Az üzenetet december 16-án küldte neki aznap pedig december 20-a van. Vagyis az esedékes nap. Thibault egy percet sem habozik azonnal a kórházba rohan miközben azon gondolkodik, hogy lehetett ekkora idióta (kivételesen egyetértek), hogy elfelejtette az ő Elsáját. Mindenki ott van Elsánál, a család, a barátok. Thibault elég rendesen ráront a társaságra, majd egy magánakció keretében igyekszik visszakapcsolni Elsa gépeit, azonban Steve hamar leállatja és az orvosok is megjelennek.

Thibault mindennek ellenére is tovább bátorítja szerelmét. És jó néhány feszült másodperc múlva megtörténik a csoda:

"Csak annyit tudok, hogy sikerült, és a szavaiban visszhangra találnak a gondolataim.

-Itt vagy.

Itt vagyok."

Ez a könyv messze többről szól mint a szerelemről. A való életről ír, ami ugyan tele van akadályokkal az ember igyekszik nem feladni. Az írónő a képzeletünkre bízta a folytatást amit én egyáltalán nem bánok. Hiszem, hogy Thibault és Elsa legyőzik a még előttük álló nehézségeket és olyan boldog családként fognak élni mint amilyenről álmodtak.

Borító:    

Szépen kivitelezett borító. A sötét háttér utal a magányra, egyedüllétre, a kóma állapotára, viszont ezzel ellentétben áll a lány arca, hiszen a szemei nyitva vannak. Így talán kissé előre is vetíti a végkifejletet.

Eredeti borító:

Lényegében ugyanolyan, mint a magyar borító, csak a színvilág más, de még a női arc is ugyanaz.

Egyéb borítók:

Cím:

A történetet figyelembe véve mindenképp találó. Külön tetszett, hogy egyben a könyv zárósora is.

Kedvenc szereplőim:

• Elsa
• Thibault
• Julien

Kedvenc jeleneteim: 

Nem tehetek róla de gyengém, ha egy pasi jól bánik a gyerekekkel. Így aztán imádtam azokat a részeket amiben Thibault Clarával foglalkozott.

Rebecca, Alex és Steve bosszantó ajándékán nagyot mosolyogtam. Vicces momentuma volt a történetnek amikor bevallották, hogy egy fehérarany gyűrűt hoztak neki ajándékba, hogy ezzel annyira felbosszantsák, hogy végre felébredjen és jól seggbe rugdossa őket.

Thibault és Elsa közös jeleneteiben mindig volt valami különleges. Még akkor is ha a kommunikáció egyirányú volt.

Kedvenc idézetem:

"Csak annyit tudok, hogy sikerült, és a szavaiban visszhangra találtak a gondolataim.

-Itt vagy.

Itt vagyok."